A drog probléma. A kötelező drogteszt még nagyobb

A Fidesz javaslata a következő: kötelező drogteszt minden 12-18 éves gyermek, politikus és újságíró számára. Aki pedig ellenzi a drogtesztet, az a drogfogyasztást támogatja.

Téves az a kormánypárti elképzelés, hogy aki ellenzi a drogtesztet, az támogatná a drogfogyasztást.

Nem arról van szó, hogy az ellenzők tagadnák a drogok veszélyességét. Sőt. Egy olyan józan ember sincs ebben az országban, aki ne gondolná azt, hogy a drogfogyasztás valóban problémát jelent nem csak a magyar, de minden társadalomban. Egy aktuális és valós bajt jelent, amivel tényleg foglalkozni kell. Megfontoltan, jól átgondolva és megtervezve. A téma felvetése tehát jogos és üdvözlendő, de a mögöttes motivációja és megvalósítása a Fidesz részéről ismét baljóslatú. Az elsődleges cél a prevenció kellene hogy legyen, nem a terelés, a kommunikációs játszmázás. Márpedig itt megint csak ez érződik. A téma relevanciája miatt azonban érdemes eljátszani azzal a gondolattal, mi van ha a Fidesz valóban foglalkozni kíván a problémával. Ez esetben az elgondolás ésszerűtlen és átgondolatlan, az eredménye pedig megbélyegeztetés, kirekesztés és megaláztatás. Több a kár, mint a haszon.

Meggondolatlanság egy ilyen intézkedést kötelező jelleggel bevezetni, főleg a tizenéves korosztály körében, akik életkori, szociális és fejlődési sajátosságaikból adódóan amúgy is másként reagálnak a kötelezően előírt dolgokra, mint a már felnőtt emberek.

Az embernek (és ez a fiatalokra fokozottan jellemző) meg van az a tulajdonsága, hogy ha valamit kötelezően előírnak számukra, akkor csökken a belső motiváltságuk még akkor is, ha egyébként nem elleneznék a dolgot. Ha a kényszer erős és úgy érzik jogtalan, akkor akár még reakcióképzéssel is válaszolhatnak, teljes mértékben megtagadva az engedelmeskedést.

Ha a kormány tényleg komolyan gondolja a kötelező drogtesztet, és nem csak egy újfent félrecsúszott kormányzati kommunikációs fiaskóról van szó, akkor (ismét) autoriter módon cselekszik. Úgy viselkedik, mint egy tekintélyelvű szülő, aki minden áron rá akarja kényszeríteni akaratát a gyerekére, mert nem bízik benne, és tudja, hogy az rosszul viselkedik, vagy ha nem, akkor majd úgy fog. Ha valaki már találkozott tizenévessel, akkor tudhatja, hogy miért nevezik ezt az időszakot lázadó korszaknak. A kötelező dolgok gyengítik az én szuverenitását, az önmeghatározás lehetőségét, márpedig ilyen idős korban az énidentitás az, ami a legsérülékenyebb és legérzékenyebb az ilyen támadásokra. Sok esetben elkerülhetetlen az én és a társadalmi kötelezettségek közötti surlódás, de ha egy ilyen súlyos dolgot kényszerítünk rájuk, mint a drogteszt, akkor azzal nagyobb kárt okozhatunk, mint hasznot. Nem hogy elriasztjuk, de még terelhetjük is őket a rossz irányba. Aki lázadni akar, az lázadni is fog. Akit pedig kényszerítenek, az lázadni akar.

A lehetőségek megadása, a bizalom, a partnerség kifejezése sokkal hatásosabb gyógymódja lehetne a problémának, ebben a korosztályban mindenképp. A segítő, és nem a büntető-kényszerítő kéz megadása működhet. Lehet ezt okosan is csinálni, az alábbi megvalósítás jó példa erre. De persze ha nem a valódi segítés a cél, akkor mindegy is hogy csináljuk. Csak csináljuk, aztán majd lesz valahogy.

/jozanman/