Kedves Polgártárs!

Magyar állampolgár vagy, aki a legutóbbi parlamenti választásokon a kormánypártra szavazott? Úgy adtad le a voksodat, hogy meg voltál róla győződve, a lehető legjobb lehetőséget választottad,  ám most mégsem vagy megelégedve a hatalom intézkedéseivel? Kellemetlen, szorongó érzés fog el, amikor látod, hogy ezrek tüntetnek az utcán a kormány intézkedései ellen, de te elégedetlenséged ellenére valamiért mégsem tartasz velük? Újra és újra felteszed magadnak a kérdést: "Én miért nem megyek tüntetni?"

Ha a fenti kérdésekre igen a válaszod, akkor ez a levél neked szól. Szeretnék tanácsot adni, hogyan szabadulj meg a kellemetlen érzéstől.

Először is, ne aggódj amiatt, amit érzel. Nagy valószínűséggel egy teljesen hétköznapi jelenség miatt van, amit a pszichológia úgy hív kognitív disszonancia. Szinte minden nap átéljük, ám legtöbbször észre sem vesszük, hamar megszabadulunk tőle. Főként döntéshelyzetekben jelenik meg, amikor mérlegelnünk kell a lehetőségek közül, de később úgy érezzük, rosszul döntöttünk. Mivel előfordulhat, hogy a döntést már nem tudjuk megváltoztatni, ezért nem marad más, minthogy a dologgal kapcsolatos hozzállásunkat igazítjuk úgy, hogy a döntést igazoljuk. Az emberek ugyanis szeretnek stabilnak, konzisztensnek tűnni mind mások, mind pedig saját maguk számára. Egy rossz döntés azonban megszegheti ezt a stabilitást, és a disszonancia érzelmi szinten is megjelenhet. Ilyenkor igyekszünk minél hamarabb megszabadulni a kellemetlen, szorongó érzéstől. Ezt legtöbbször automatikusan csináljuk, nem tudatosul bennünk, mert nap mint nap megtörténik velünk. Hárítunk, tagadunk, magyarázkodunk...

Vegyünk egy hétköznapi példát. Állsz a könyvesboltban, és azon tanakodsz, két könyv közül melyiket vegyed meg. Legszívesebben mind a kettőt megvennéd, elég pénzed azonban nincs hozzá. Döntened kell tehát: vagy az egyik, vagy a másik. Mérlegeled magadban a helyzetet, felhozod az egyik-másik mellett, vagy éppen ellen szóló érveket és végül meghozod a döntést. Hazamész és elkezded olvasni a frissen vásárolt regényt, ám amikor a végére érsz úgy érzed egy pocsék művet vettél. A gondolat, hogy te a kettő közül a jobbik könyvet szeretted volna elvinni, az érzés, hogy amit vettél, nem tetszik együtt kellemetlen, kínos lehet. Mivel sok pénzt költöttél, ezért egyenesen idegesítő. No de, nincs mit tenni, a vétel már megtörtént, visszafordítani nem tudod, visszavinni pedig ha lehet sem szeretnéd, a kínzó gondolat viszont ott marad: "Miért nem inkább a másik könyvet vettem meg"? Hogy megszabadulj az érzéstől, a következőket mondhatod magadnak: "Áhh, a másik könyv is rossz lett volna." Vagy esteleg: "Rossz könyveket is kell olvasni ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jókat". Sőt, akár még odáig is eljuthatsz, hogy azt mondod: „Talán nem is nekem való ez a olvasmány, de attól még a könyv maga jó”. Esetleg még az is megtörténhet, hogy elkezdesz másokat győzködni, olvassák el ezt a szuper könyvet. Ezzel pedig ők maguk fogják igazolni számodra: „Megérte a pénzét, mert jó könyvet vettem.” Ijesztőnek tűnhet, de ha nagyon magas a kognitív disszonanciánk, akkor akár nézeteinkkel teljesen ellentétes attitűdöt is kialakíthatunk valami iránt. A lényeg, hogy önmagunkhoz hűnek látsszunk.

A fenti példa mindennapos. Ha nem sikerül feloldanunk, akkor sem jelent nagy gondot. Az ember néha rosszul választ, de van ilyen, az élet megy tovább.

Na de, mi a helyzet a nagyobb horderejű dolgokkal? Ha valami olyasmivel szemben érezzük a disszonanciát, ami az egész életünkre, sőt a társadalom életére is hatással van?

A parlamenti választások – hasonlóan a könyves példához – saját döntésünkről is szólnak. Mindenki olyan pártra szavaz, amelyikkel szimpatizál. Igaz, a szimpatizálásnak rengeteg oka lehet, de mint ahogyan a levél elején említettem, én most azon formájáról szeretnék beszélni, amikor az ember azért szavaz, mert meg van róla győződve, vagy éppen jogosan reméli, hogy a legjobb döntést hozza.

Tavasszal te is a Fideszre szavaztál, mert tudtad, Orbánék a legjobb úton haladtak és fognak haladni ezután is, ám most mégsem tetszik amit látsz és ezért kellemetlenül érzed magad? Azt javaslom ne tedd, mert nem a te hibád. Ne próbáld igazolni döntésedet. Ne a korábbi döntésedhez igazítsd azt, amit most gondolsz. Ami a könyves példában ártalmatlan, az itt egyenesen kártékony. Ne légy passzív, beletörődve, hogy újabb 4 évig nincs beleszólásod a társadalom működésébe. Ne hidd, hogy nincs mit tenni. Ne folytsd el a dühödet, ne hárítsd másokra. A haragot kiengedni önmagában nem bűn, ha azt konstruktívan, mások javát szolgálva teszed.

Ne felejtsd el, a választásokon nem az ország sorsáról döntünk. A választásokon valójában csak a politikusok sorsáról döntünk. Nem arról van szó, hogy önrendelkezésünkről lemondva a politikusok kezébe adjuk magunkat. A saját sorsunkról továbbra is mi dönthetünk, mert jogunk van hozzá. Ki tudhatná jobban, hogy mi a jó nekünk, ha nem mi magunk? Ha valami nem tetszik, azt ki lehet fejezni. Ki lehet menni az utcára, megoszthatod másokkal a véleményedet, csatlakozhatsz csoportokhoz, hogy együtt küzdjetek a közös érdekekért.

Tagadhatatlan tény, hogy egyre többen vagyunk elégedetlenek az országban, és ami ennél is fontosabb, hogy egyre többen nyilvánítjuk ki a haragunkat. Nem vagy hát egyedül, nem kell félned. Nem igaz, hogy tüntetéssel nem lehet elérni céljainkat. Ne higyj a kormány cinikus kommunikációjának,amikor azt mondják az elégedetlenkedők idővel majd úgyis lecsillapodnak. A politikusok csak így próbálják csökkenteni saját disszonanciájukat. Nem vesznek minket komolyan, miközben igenis félnek, mert tudják, ha a nép rájön saját erejének lehetőségeire és összefog, ők húzzák majd a rövidebbet.

Ha tehát már kellemetlennek, kínosnak, sőt felháborítónak tartod amit az általad választott párt művel az országgal, akkor ne magadat hibáztasd, hogy te döntöttél rosszul,  ne nyomd el a dühödet, ne fordítsd el a fejedet!Továbbra is dönthetsz. Minden nap minden egyes perce ott áll előtted, hogy dönthess a sorsodról.

Csatlakozz a tüntetésekhez! Szerveződj! Mondd el a világnak, mi nem tetszik!

Cselekedj, mert megteheted! Cselekedj, mert felelős vagy a saját sorsodért! Cselekedj, mert a te sorsod a többi honfitársad sorsa is, a mi sorsunk! Együtt döntsünk, de ne 4 évente! Döntsünk minden nap, és ne helyettünk döntsenek!

Remélem, amikor szükség lesz rá, találkozunk az utcán. Én ott leszek!

 

Üdvözlettel,

Egy elégedetlen Polgártárs